Motoros barátaim!

Kényszerpihenőnk végefelé közeledve osztanám meg veletek egyik tavaly Nyári túránk élményeit, mint egy hangulatfokozónak az előttünk lévő motoros szenzonra készülve.

A nyíradonyi motorosok baráti körének néhány tagja elhatároztuk, hogy ellátogatunk a Blues Riders M. C. szervezésében Gyergyószentmiklóson megrendezett 18. motoros találkozóra.

Az elhatározástól, szervezés, pontosítás, és néhány apró változás után 2007 július 12. én indulás lett.

Csütörtök reggel erősen lehűlt időjárási körülmények között elindultunk a hosszú, de már rég várt útra.

Hozzáteszem, hogy csoportunkból már vagyunk, néhányan aki többször is jártunk Erdélyben, de a visszavágyás izgalma ugyanúgy érezhető volt rajtunk is, mint azokon a társainkon, akik még most először csodálhatták meg ezt a tündérországot.

Csütörtök reggel 6 órakor indultunk, teletankolva és telepakolva.

Csoportunk nyolc motorral, ezeken tizenegy fővel, valamint egy sereghajtó, ellátó szerepet is vállaló Szőke Kapitány, és felesége által vezetett személykocsival indult el.

Az utazók nevei, ügyelve a személyiségi jogokra, Bugyi az elnökünk, Puki a főszervező, Ördög, Gróf, Kulák, Lorkó, Bukta, a már említett Szőke kapitány, Katika, Zsuzsika, Timike, Gina, és e sorok írója Malacka.

Az előző gyülekezőktől eltérően most senki nem késett el.

Az országot Vállaj-nál hagytuk el.

A Csalánosi utakon, tehéncsordák által elhelyezett tányéraknák kikerülgetése, majd a kemény Magyar valutánk már-már keményebb Lei- re való cseréje után Nagykároly lakosságának adtunk zenés ébresztőt kipufogóink segítségével.

A városon percek alatt áthaladva megcéloztuk Zilah városát.

Az utak itt még nagyon hasonlítottak a nálunk megszokott minőséghez.

Később a főutakra érve viszont, egy â01Evigyáz menetâ01D elverését javaslom a Magyar illetékeseknek a Romániai utak építői részére.

Zilah "bevétele" után Marosludas irányába tartottunk, majd azon áthaladva Kolozsvár következett.

Kellemes nézelődős tempót diktált Puki a Road Kapitányunk.

Már a határátlépés idejétől végig kísért bennünket egy hatalmas zivatar felhő.

Kolozsvárra érkezésünk a helyiek érdeklődése miatt, vetekedett a néhai Horthy.. Miklós Nagyváradra való bevonulásával. Ehhez hozzásegített az a tény, hogy Bugyi barátunk a parkoló autók riasztóit sorban indította be a V-max suttogásával.

Itt szeretném megjegyezni, hogy teljesen alaptalanok azok a vádak, mely szerint atrocitások érnének Magyar turistákat Romániában.

A pakolók zsúfolásig telve voltak a Mátyás szobor környékén, így esélyünk sem volt a parkolásra.

A parkoló őr viszont kézzel, lábbal jelezte, hogy nyugodtan felállhatunk a járdára, sőt beengedett minket a szobor előtti térre.

A csoport heves fotózásba kezdett, aminek csak a haragosan gyülekező újabb zivatarfelhők vetettek véget.

Kolozsvár elég nagyváros ahhoz, hogy az én vezérletemmel legalább egyszer eltévedjünk, és még Szőke Kapitányt is szem elől tévesszük.

A kapitány viszont nem esett pánikba és rövidesen megtalált minket.

A város külső részén újra felvéve az alakzatot, folytattuk utunkat Marosvásárhely irányába.

Menet közben többen a hasuk irányába mutogatva jelezték, hogy eljött az étkezés ideje.

Torda bejáratánál egy autós motel éttermében enyhítettünk fájdalmunkon, a személyzet nagy örömére.

Ördög felismerte a pincért (a tavalyi túra alkalmával ugyanis szintén itt álltak meg,) és rosszallását fejezte ki, amiért még most sem tud magyarul.

A mindenki által jól beszélt európai konyhanyelven leadtuk a megrendelést, aki disznóhúsos ételt kért az röfögött, aki pacalt, vagy más marhahúsost az pedig borjút utánozva bőgött.

Persze így az összes szomszédos asztalnál tudták, hogy mit rendeltünk.

A nyelvi nehézségek ellenére, mindenki jóllakottan állt fel az asztaltól.

Tordát elhagyva egyenesen a zivatarfelhők alá motoroztunk, a város másik végén, gyorsaságunkkal rohamosztagosokat megszégyenítve vettük fel esőruháinkat.

Körülbelül ötven kilométeren nem kímélt minket az eső, de a végén senki nem panaszkodott, tapasztaltabb barátaink szerint ez is hozzátartozik a motoros feelinghez.

Gyergyószentmiklósra 18 órára érkeztünk.

A város környékén kb. 9-10 fok lehetett a hőmérséklet.

A szálláshelyen szerencsénkre, és az előző évi túrázó társaink kapacitására emlékezve, három féle lélekmelegítővel fogadtak minket.

Amennyiben valaki megjósolta volna, hogy a cserépkályhába is be kell gyújtani éjszakára, nem sokan hittek volna neki.

Ezek után végképp nem hittük házigazdánk szavait, mely szerint másnapra 30 fok meleget jósoltak a hozzáértők, pedig a jóslat bevált.

Szállásunkat elfoglaltuk, majd következett az ágyak elosztása, attól függően ki milyen erősen horkol.

Nagyon odafigyeltünk az elosztásra, de Lórkó barátunk személyében, aki képességeit ügyesen elhallgatta egy igazi Grizzli, barna, és jegesmedve keveréke vegyült el köztünk a mi emeletünkön.

Mikor óvatosan képességeiről faggattuk, azt mondta, idegen helyen nem tud aludni.

Azt viszont elfelejtette közölni, hogy a hirtelen jött klímaváltozás miatti álmatlanságát horkolással fogja pótolni.

Ez a tény még egy olyan tapasztalt öreg motorosból is nem várt reakciókat váltott ki, mint Szőke Kapitány, aki hajnali két órakor, a hölgyek lakosztályába kérezkedve 40 év után aludt először egy ágyban feleségével.

Visszatérve az első este történéseihez, házigazdánk olyan vacsorát szolgált fel részünkre, és olyan mennyiségben, hogy mindez, és az elfogyasztott áfonyás, köményes, és szilvapálinka együttes mellékhatása miatt, többen megálmodtuk a harmadik világháborút, és a Csillagok Háborújának következő részét.

A motoros találkozó helyszíne kb. 1000 m-re volt szállásunktól, de ennek oda- vissza gyalogosan megtétele sem segített a könnyű alváshoz minket.

Péntek reggel mindenki frissen ébredt, mivel alig aludtunk többet 2-3 óránál.

Az életmentő reggeli után, megterveztük az aznapi programot.

Abban mindenki egyetértett, hogy motoros kirándulást szervezzünk, mivel az erős szembeszél jó hatással van a kialvatlansággal küszködő, beteg fejre, és szervezetre.

A mindenki által ismert Csíkszereda és Csíksomlyó lett úti célunk.

Gyergyószentmiklóstól következett egy kellemes motorozás a csíki medencében, majd érkezés Csíksomlyóra a kegytemplomhoz.

A templom mindig nyitva van a zarándokok, ill. érdeklődők előtt.

Mint ahogy a nyírbátori motoros áldás alkalmával a tisztelendő úr elmondta, jelenleg nagy szüksége van minden motorosnak az égiek segítségére.

Gyerekek vigyázzatok, mert az idei nyáron hullottunk, mint a legyek!!!!!

A templomban tett látogatásunk után, felmentünk az úgynevezett nyeregre ahol a Pünkösdi búcsút tartják.

A gyönyörű panoráma mellett, hátborzongató volt tudni, hogy évente egyszer, ezen a helyen több százezer ember énekli együtt a Magyar és a Székely Himnuszt, és mondják ilyen sokan a Miatyánkot.

A hegyről lefelé megkóstoltuk a földből feljövő szénsavas vizet, amit a helyiek inni, és főzni visznek üdítős palackokban.

Következő úti célunk a Gyimesi Csángók, gyönyörű tájakban gazdag lakóhelyein keresztül, az Ezeréves Határ volt.

Csángóföld egy csoda, a házak múlt századikak de csodálatosak.

Láttunk múlt századbeli Horthy laktanyát, amit most egy Román katonai szállító alakulat használ.

Az ezeréves határhoz érkezve újra libabőrös lett mindenki, néztünk egymásra és nem találtunk szavakat.

A fojtós hangulatunkon csak a Szőke Kapitány és felesége által felszolgált hazai ízek tudtak javítani.

A kiadós ebéd után következett egy kis szieszta, és karbantartás következett, majd vissza Gyergyóba.

A rendezvény helyszínén ekkor már nagy volt a mozgás, a helyiek szavaival fogalmazva sokan â01Ecsirkuláltakâ01D már ott motorral, autóval és gyalogosan is.

Furcsa szokás, hogy a motoros felvonulást nem a rendezvény helyszínéről indítják, hanem a Város főterén van a gyülekező.

Onnan aztán diplomáciai menetet meghazudtoló rendőri biztosítással, (szirénázó kocsik elől hátul), vonulnak ki a Város külső részén lévő kempingbe.

Meg kell jegyeznem, hogy a Román rendőrség nagy tisztelője a motorosoknak, pl. mellettünk elhaladva többször a kék lámpával köszöntöttek minket.

A tapasztaltabb társaink javaslatára, korai időpontra kértük a vacsorát házigazdánktól.

Ezt én nem igazán értettem, de később rájöttem a technikai megoldás értelmére.

Lemotoroztunk a kempingbe és máris foglaltunk magunknak egy hosszú asztalt a lámpa alatt.

Közel a színpadhoz, és nem utolsó sorban a Csíki sört csapoló büféhez azaz, amolyan központi helyen.

Több ismerőssel is találkoztunk, persze mindegyikkel ittunk a viszontlátás örömére.

Sajnos a hangosítás nem működött áramszünet miatt, így kezünkbe kellett venni a szervezést.

Motorjaink sorban álltak törzshelyünk mellett, így egy hangversenyt kezdeményeztünk a hangulat fokozására.

Előbb a csendesebb gépeket gerjesztettük, előkészítve a terepet a nehéztüzérség számára, azaz Gróf 1800-sa, és a nagyágyúra a V- MAX- ra amit Bugyi barátunk kezelt.

Sztárvendégeket meghazudtoló tömeg vett bennünket körbe, és nem csak az áramszünetnek köszönhetően, de több óráig szinte mi voltunk az egyetlen fellépők.

A hangversenyünk megihlette a helyi Tv jelenlévő munkatársát is, akinek megpróbáltam, ekkor már kissé tört magyarsággal bemutatni a Vmax-ot.

Bugyi barátunk, elnökünk, szinte jegyre adta az engedélyt a V-Max gázkarjának meghúzására. Mindenki bánatára a gumifüstölés elmaradt, pedig nem sok hiányzott (az elfogyasztott italhoz) hogy az elnök úr az adonyihoz hasonlóan ledurrantsa a hátsó gumit.

Becslések szerint egy fél tank üzemanyagot, füstölt el, de megérte, mert sikere vetekedett a legjobb zenekaréval.

A hirtelen jött népszerűséget, amit a két nagyágyú hozott nekünk, sok mai sztárhoz hasonlóan mi sem tudtuk feldolgozni, így minden gratulálóval, arra járóval, ha más nem volt, egymással koccintottunk.

Összegzésként fogalmazva, a pénteken elfogyasztott alkoholt nem nélkülöző italokból ittunk annyit, mint egy Kozák lovas-század győztes csata után,,,,,,, a lovakkal együtt.

Sok feleség, barátnő, szülő, após, anyós, és rendőr pl., ezt sem érti meg, hogy ilyen megpróbáltatásokon kell keresztülmenni egy-egy buli alkalmával a szegény motorosoknak.

Mindenki tudta, hogy másnap kirándulni megyünk, ezért már korán, hajnali 3 órakor hazatértünk.

Az ágyaink helyének nehézkes helymeghatározása után nyugovóra tértünk volna, de Lorkó barátunk egy újabb nagyszabású tenor koncerttel lepett meg minket a felső szinten.

Alattunk Ördög brácsázott keményen, szóval alvásra nem is gondolhattunk.

Így Szőke Kapitánnyal, sörös dobozokat bontogattunk unaloműzés gyanánt.

Reggelre sikerült vagy másfél órát aludnunk, tehát frissen ébredve ülhettünk a királyi asztalt meghazudtoló reggeli elfogyasztásához.

Zoli barátunk a házigazda soron kívül megérdemelne egy életmentő emlékérmet, mivel az ő ételei mentettek meg minket a Delírium Tremens betegségtől.

Reggel pedig Bugyi megjegyezte, hogy a fejében bányászik a Hét Törpe, de a reggeli vele is csodát tett.

Sorainkat rendezve egy újabb útirányt terveztünk a szombati délelőttre.

Választásunk a Gyilkos tó környékére esett, majd onnan a Világörökség címet is birtokló Békás szoros következett, végül a kevésbé betegek meglátogattuk még a Békási víztározót is.

Mindhárom helyszín felejthetetlen élményt nyújt, még annak is, aki már járt Erdélyben.

Visszafelé ebéd következett az olcsónak éppen nem nevezhető Gyilkos Tó melletti egyik étteremben.

Délutáni forgatókönyvünk a péntekihez hasonlóan alakult, vissza Gyergyóba, vacsora, kemping, köményes, áfonyás, szilvás, csapolós, fejfájós, megbánós, majd Lórkó barátunknak köszönhetően újabb liter áfonyás, utána jajgatás váltották egymást.

Maga a buli rendkívül jó hangulatú volt, AMIT ITT SZERETNÉK MEGKÖSZÖNNI TÁRSAIM NEVÉBEN A HÁZIGAZDÁKNAK.

Ezért megint türelmesen kivártuk, míg majdnem mindenki lefekszik a kempingben, nem akartuk őket zavarni, ezért csak azután indultunk el a szállásunkra.

A harmadik éjszakán Lorkó megígérte, hogy nem fog horkolni, be is tartotta. Hajnal négyig nem horkolt csak hangosan énekelt, mikor végre elfáradt, vicceket kezdett el mesélni.

Alvásunk megint a kopasz őrkatonákéhoz hasonlított.

Ilyen élményekkel telt tehát négynapos túránk Erdélyben, amit azért vetettem papírra, hogy minél több motoros, és nem motoros barátomnak hozzam meg kedvét egy hasonló túrához.

Mindenki tudja, hogy a legrosszabb nap az utolsó nap.

Sajnos mindig ez jön el a leggyorsabban, Erdélyben egyébként is úgy érzi az ember, hogy gyorsabban telik az idő.

A hazautazás ténye csoportunk hangulatára rányomta bélyegét.

Mindenki csendben csomagolt, és a házigazdáinktól vett érzékeny búcsú, és pálinka, után elindultunk haza, egy másik hazából.

Öröm forrást most csak az jelentett, hogy hazavárnak minket, és az, hogy jövőre ugyanitt együtt, vagy még többen.

Haza utunk tikkasztó melegben telt, néhány tankolással eltöltött pihenővel.

Végezetül egy kis impresszum:

Elismerően kell nyilatkoznunk csoportunk hölgy tagjairól.

Elsőként említeném Katika nénit, Szőke Kapitány feleségét, aki végig elviselte, hogy éjszakánként alig tudott tőlünk aludni.

Timikéről, aki a napok során megfáradt Road Kapitányunkat Pukit, reggelre mindig formába hozta.

Zsuzsika, a Kapitány lánya szintén elismerést érdemel, mivel végig érezhettük segítő szándékát, barátságát, túránk során.

A legfiatalabb Gina, Kulák barátunk lánya pedig, a végére igazi motoros lány lett.

Összegzés tőmondatokban:

Erdély, tájaival, lakosaival egy kész csoda.

Utak: A hazai utak semmivel sem jobbak, egy-két kivételtől eltekintve.

Közlekedés: Nagyon szeretik a motorosokat, előzékenyek, még a rendőrök is!

Tájak: Motorozás közben egy kényelmes ütemmel haladva, gyönyörű, mindenkinek látnia kell.

Ellátás: A szálláshelyen kiválónál is jobb, a többi helyen is meg voltunk elégedve.

Árak: Szinte a hazai árakat alkalmazzák, forgalmasabb turista látványosságok környékén egy kicsit bátrabbak az árszabásnál.

Viszonyulás hozzánk: Mintha velük élnénk egy Országban, vagy még rokonaik is lennénk.

Pálinka: Legalább három féle.

Sör: Mindig hideg, és csapolva a Csíki a legjobb!

Motoros Üdvözlettel a Nyíradonyi Motorosok Baráti köre