Yamaha YZF R6 2003. Kiss Imre

Az én megvalósult álmom: YZF R6 2003.

Ő az első, igazi nagyvas a fenekem alatt. Amíg az ismeretlen után vágyakoztam nem is tudtam mást elképzelni magamnak csak egy R-es, öreg, boxermotoros bajor veteránt a ’60-as évekből, amit sok krómmal és ragyogó lakozott fekete festéssel varázsoltam volna egyedivé.

Aztán egyszer egy napfényes őszi napon felültem egy 750-es K5 gixer hátsó kínpadjára és rájöttem, hogy mi az, ami hiányzik a garázsomból = egy szupersport motor. Előtte a keleti blokk paripáit lovagoltam: Verhovina, Riga, Simson, ETZ 250. Ezek a „vadlovak” időnként levetettek a hátukról, aminek a nyomait életem végéig magamon viselem.(Soha senki ne felejtse el, hogy ez egy nagyon veszélyes üzem!)

Újságok tömkelegét böngésztem át, hogy megtaláljam azt, ami megdobogtatja a szívem. (Kedvesem nem kifejezett örömére!) Így jutottam el a Yamaha 2003-ban megjelent köntösében pompázó, piros-fekete színben kiadott YZF R6-hoz. Elhatároztam, hogy némi tanulás után biztos, hogy ilyen lesz a következő motorom. Nem így lett, amikor Szolnokon megláttam élőben, karcmentesen ragyogni már nem tudtam lemondani róla, úgyhogy a bankkal leszerződve befogadtam az amerikai bevándorlót!

Kizárólag utcai motorozásra (nem munkába járni), lakott területen kívüli felhőtlen száguldozásra használom. Lehet, hogy bután hangzik, de szerintem egész jó tanuló motor, tekintve, hogy eszméletlen módon tanítja meg azt, hogy hogyan kell kanyarban egyre gyorsabban haladni. Sok más géphez képest (a haverokét próbáltam) szinte magától tekeredik a helyes ívre. Azt hiszem nem véletlen a kanyarvadász jelző. Sokat lehet olvasni arról, hogy nagy kanyarsebességnél csapkod rajta a kormánycsutka, sajnos ez igaz. Kormánygátló híján a testsúlyom első kerékre történő helyezésével igyekszem ezt a hibát korrigálni.

Számomra a teljesítménye bőven elegendő (gyári adat szerint a főtengelyen 120 LE mérhető 12300/perc fordulatszámon), igaz nincs olyan ütős mint egy 750-es vagy egy ezres vas, de ha pörgetem = „megy mint állat”. Gyári futómű beállítással nem ágaskodik, úgyhogy én azt használom, bár őszintén megvallva nem is szívesen tekergetném el.
A váltója a kezdeti próbálkozásaim alkalmával másodikban csattant ugyan, de rá kellett jönnöm: bennem volt a hiba, napjainkban már könnyed mozdulatokkal léptetek mind a hat gang között le-föl.

Gondos gazda lévén állandóan mosogattam, viaszolgattam az én „kicsikémet”, aminek az lett a vége, hogy víz került a harmadik henger gyertyapipájához, ami zárlatot okozott és taccsra vágta azt (mások nagyon okosan megvárják míg megszárad a gép!). Mivel a járgány amúgy üzembiztos, egyéb orvosi beavatkozás az együtt töltött 2 év és 12.000 kilométer megtétele alatt nem vált szükségessé. Az előírt szervízelést időben végrehajtom és kész.

Szerencsémre a csekélynek igazán nem mondható, de mégis alacsony 60 Nm-es nyomatéknak köszönhetően nem egy gumigyilkos darab, úgyhogy 4-5000 km. megtételére elegendő egy hátsó sportgumi. (Megjegyzem akik ismernek tudják, hogy nem vagyok az a gumifüstölő, egykerekező típusú rider.) A fogyasztása a jobb kéz csuklómozdulatainak erőteljességétől függően, 5,5-8,5 liter között van.

Aki utast is szeretne szállítani, az szerintem ne ilyen járgányt vásároljon, mert sem ő, sem a hátul kuporgó nem fogja igazán élvezni a gördülés minden pillanatát. Ez egy magányos cirkáló, amit a hozzáértők éppúgy ajánlanak pályára, mint közúti hancúrozásra.